Heidrich Roland 1983-ban született Budapesten. Zenével ugyan már kisgyerekkorában is találkozott - zongorázni tanult - , de csak késõbb, tizennégy évesen kezdett el gitározni. Elsõ tanára Csikós Attila volt, akinek hatására hamarosan a jazz zene irányába kezdett tekintgetni. Az elsõ tanulóévek és a rockzene iránti fogékonyság után leginkább a modern jazzgitározás került Roland látóterébe és ebbe az irányba haladt mind tanulmányaiban, mind pedig az alkalmi formációkkal folytatott munkában. Rendszeresen járt a mai Erkel Ferenc Zenemuvészeti Szakközépiskola zenekari gyakorlataira. Míg Attilától a gitározás fogásait tanulta meg, zeneelméleti ismereteinek alapjait Csikós-Tardy Zsófiától szerezte. Ekkori tervei szerint egyenesen a Zeneakadémia Jazz Tanszéke felé vette volna az irányt.

Útja azonban egészen más irányba vezette õt. Tizennyolc éves korában a legintenzívebb felvételi vizsgára való készülés közepette olyan élményben volt része, amely az odáig tõle teljesen elválaszthatatlan hangszert letetette vele közel fél évre. Az idáigi tervek így teljesen átalakultak és a zene tanulásáról, tanulhatóságáról alakult illúziói sorra elillantak. Hiányzott a zenébõl a lélek, a mély spirituális értelem. A sors azonban nem állt el eredeti tervétõl, a gitár fél év után ismét elõkerült és Roland intenzív útkeresésbe kezdett. A kezdeti bizonytalanság után úgy tûnt, hogy a gitár hangzásspektrumának kibõvítésével egészen új irányok tárulnak majd fel. A várakozásoknak részben megfelelõen sikerült is idáig ismeretlen területekre kalandozni. Az effektek és looperek használata mellett a gitár preparálása bizonyult a legkifejezõbb és legizgalmasabb területnek. Fémpálcák, parafaemelõk kerültek a húrokra és a húrok alá, a gitár "testhangjait" pedig több electret pickup fogta fel, többek között a fejen, illetve a preparátumokon. A felhangsorra épülõ speciális hangolásokat vonóval szólaltatta meg. Roland ez idõ tájt preparált gitár és dob felállásban, Domján Péterrel folytatott izgalmas zenei kísérleteket, valamint Árnyalatok projekt címmel egy négyrészes rövid kísérletezõ mûvet rögzített Kövendi Zsófia énekesnõvel és Szalay Tamás nagybõgõssel. Ez az idõszak talán nem hordozott magában annyi potenciált akkor, mint amilyen fontos felismerések alapjául szolgál ma.

A zenélés újabb és még izgalmasabb irányába fordult Roland útja, amikor a Bálványos társulattal kezdett dolgozni. Bálványos Judit és Varga Zsolt zseniális és elementárisan õsi szaxofonduó játékához csatlakozva mint ellenpont jelent meg a gitár a friss trióban. Itt a preparált játék mellett a gitár teljes spektrumában kibontakozhatott. Helyére került az õs zaj és helyére kerültek a mézédes harmóniák, kesernyés hangok. A trió kizárólagosan szabadon improvizált zenéjében megmerítkezni az egyik legfontosabb beavatás volt Roland zenei életében.

Roland minthogy nem a szórakoztatóiparban kereste szerencséjét, idõközben igen sokféle irányba kezdett és folytatott tanulmányokat. Egy ilyen idõszakban, az Oktopus Multimédia Intézetben végzett hangtechnikai tanulmányai során ismerkedett meg Szabó Sándor gitármûvésszel, aki 2004-ben tanítványává fogadta. Két év példátlanul intenzív beavató tanulás után, 2006-ban Sándor Rolandot "hivatalosan" is kollégájává fogadta, amikor közös koncertet adtak a SzaMaBa trió utódjaként újraszervezõdött formációban, Major Balázs ütõhangszeressel. Ekkorra Roland már elfordult az elektromos gitárhangtól és az egyre tornyosuló effektektõl. Az akusztikus gitár finom hangjainak igézetében elkezdte keresni az ideális hangszert. Ennek eredményeképpen, 2005-ben Schweigert Ádámmal elkészíttette elsõ 8-húros gitárját, melyre mind a mai napig fõhangszerekét tekint. Szabó Sándor és Heidrich Roland közös munkássága mind a mai napig töretlenül tart. Ennek elsõ hivatalos dokumentuma a 2009-ben megjelent Bolyongó lélek címû album, melyen Sándor szóló darabjai és Rolanddal közösen rögzített duó felvételek hallhatóak.

A Szabó - Heidrich duó immáron számos alkalommal bemutatkozott Magyarországon, játszottak a VIII. és a X. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztiválon, illetve több alkalommal koncerteztek az ország különbözõ szegleteiben. Mára már hagyományszerûen adnak koncerteket különbözõ felállásokban, hazai és külföldi vendégmuzsikusokkal a budapesti Imladris Kulturális Központban. Bemutatkoztak Romániában is, a Szatmárnémetiben rendezett LV. Színházfesztivál alkalmával.

Ahogyan a Sándorral való közös munkában és koncerteken, úgy Roland zenei munkásságában általában is igen nagy szerepet kap a szóló játék. A különleges hangszerek nyújtotta lehetõségek sokszor a szólisztikus játékban bontakozhatnak ki igazán. Roland szólistaként saját kompozíciókat, illetve rögtönzött darabokat játszik. A kompozíció és improvizáció kettõse organikusan illeszkedik egymáshoz játékában. A zenét egyetemes mivoltában szemléli, számára a hanggal való érintkezés eredendõen szakrális lényegû. A 8-húros klasszikus gitár mellett játszik 8-húros bundnélküli gitáron is. Ezen a hangszeren a modern gitározás ellenpontjaként szólalnak meg hosszabb lélegzetvételû, szellõsen meditatív hangi gondolatok. Mindemellett talán a legizgalmasabb hangszere a 16-húros, fémhúros gitár, mely hangszert mestere, Szabó Sándor örökségeként viszi tovább. Ezen a gitáron több saját hangolást használ, nem egy darabot komponált intervallum hangolásra is.

Roland szóló munkásságának elsõ komoly lenyomata a 2011 nyarán megjelent Nézd az eget (Look At The Sky) címû lemez, amelyen 8- illetve 16-húros gitárra komponált témák szólalnak meg. A felvételek a 2010-es évben készültek, míg némely kompozíció már az azt megelõzõ években megszületett. A lemez kivonatolva bár, de összegzi Roland 2010-es évig folytatott szólisztikus akusztikusgitárzenei alkotásait.

Az Imladris Kulturális központban a 2010-11-es évadban Roland elindított egy koncertsorozatot Gitárzene az Imladrisban címmel. A sorozat célja és koncepciója; minél több kreatív, nyitott gitárost és gitárosokkal kollaboráló muzsikust meghívni, akik képesek a pillanatba helyezkedni és szakrális mércével szemlélni és alkotni a zenét.